Egy erdélyi cigány hős emléke a kerüeltben

Szerző • 2015-04-15 • Hírek, Művészet Egy erdélyi cigány hős emléke a kerüeltben bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva1610

Egy 18. kerületi író tollából kelt életre egy hétköznapi, erdélyi cigány hős 25 évvel ezelőtt indult kálváriája. A művet április 17-én mutatják be a PIK-ben.

Egy pestszentimrei szerző, Karda László “Tíz év száműzetésben” című művét mutatják be a PIK-ben április 17-én 18 órától. Bár már beharangoztuk az előadást, a téma érdekessége azonban azt kívánja, hogy mélyedjünk bele egy kicsit a történetbe is – a szerzővel beszélgettünk.

Marosvásárhely fekete márciusa – csak így emlegetik 1990. március 19-20-i véres eseményeket, amikor sok ezer feldühödött tömeg támadt rá magyarokra, több halálos áldozatot is követelő verekedésben Sütő András is elvesztette fél szemét.

Az emlékezések alapján az akkori román hatalom által patronált Vatra Romaneasca a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) politikai támogatásával, a hadsereg hallgatólagos beleegyezésével vezethette félre és szervezhette meg a Görgény völgyéből (főként Hodákról és Libánfalváról) érkező, a magyarokra támadó román tömeget, mely többek közt megtámadta és szétverte az RMDSZ székházát, magyar feliratokat vert le és gyújtogatni akart.

“Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok” Ezt a szállóigévé vált mondatot kiabálták húsz évvel ezelőtt Marosvásárhelyen, a város minden pontjáról összesereglő cigányok, a botokkal és kövekkel felfegyverzett, félrevezetett, leitatott, feldühödött, zömmel környékbeli románok gyűrűjébe került magyaroknak. Egyikük Puczi Béla (a bekezdés alatti képünkön), akit a “Petőfi Emléklap a Helytállásért” elismeréssel tüntettek ki a Terror Háza Múzeumban 2010-ben, egy évvel a halála után.

puczi_bent

A 25 évvel ezelőtti marosvásárhelyi események évfordulója ez az év, én pedig rátaláltam egy emberi sorsra, egy cigány emberére, aki akkor részt vett az eseményekben, méghozzá a magyarok védelmében. Elkezdtem utána nézni a történetnek, ahogy közeledett az évforduló és rátaláltam Puczi Bélára, aki a letartóztatások és vallatások után a megtorlástól félve Magyarországra menekült abban a reményben, hogy itt befogadják, “hiszen magyar”, de csak majd tíz év után kapott politikai menekült státuszt – mesélt a kezdetekről és drámája hőséről Karda László.

Puczi később megjárta a bicskei menekülttábort és a magyar menekültügyi hivatalnokok irodáit, majd Franciaországban élt évekig a kriminalitás határát súroló, olykor átlépő magyarországi és romániai magyarokkal, románokkal, cigányokkal a vasútállomásokon, a lakókocsikból álló Párizs környéki roma karaván-telepek egyikén.

Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy meg szeretném írni, be akarom mutatni ennek az embernek, egy hétköznapi hősnek a hányattatott sorsát, azt a száműzetést, amit el kellett szenvednie évtizedekig, míg végre menedékjogot kapott Magyarországon, mégis szegényen, nincstelenül, hajléktalanként, szívelégtelenségben hallt meg Budapesten – fogalmazott a szerző.

Engem a magyarság önmagában, mint fogalom, mint nemzeti összetartó erő érdel, ennek a szellemiségnek a sorsokban való megtestesülése. És régóta foglalkoztat a magány kérdése is, így szinte megtalált engem ez a téma.

pik_monodrama_bent

„Cigányembernek félni szégyen, mert mi kemények vagyunk, de nagyon megtanítottak félni” – hangzik el egy mondat a műben. Puczi Béla is így érzett, hiszen ő a románok szemében cigány magyar volt, itt a magyarok szemében cigány román, el lehet képzelni milyen előítéletekkel indult minden kapcsolódása a környezetéhez, pedig egy tanult, kőműves emberről beszélünk, akinek az apja egy uradalom kocsisa volt, szintén iskolázott. Ő választotta ki az unokát, elhatározva, hogy taníttatni kell, elvégezni az elemit és szakiskolába járni – mesélte Karda László, akinek írói pályája 10 évvel ezelőtt ért mederbe, mikor magánéleti problémák miatt minden energiájával az írásra kezdett koncentrálni.

A Fészek művész klubba mutatták be első drámámat, „Amikor a fény kialszik című művet”, majd egy zenei mesejátékomat adta elő három társulat is, ez a mostani lesz a harmadik darabom, amit színpadra állítok. A mesedarab címe: Pamacs, amit először meseregényben írtam meg, de ha minden jól alakul, akkor most alapítványi segítséggel ki tudom majd adni. Én az a fajta író vagyok, aki hirtelen ha a fiókba nyúl, öt regényt tud kivenni onnan – mondta magáról a szerző.

(Címlapkép: Boda L. Gergely / MTI)

Pin It

Kapcsolódó

Hozzászólások letiltva