Egyetlen fa két virága

Szerző • 2018-06-05 • Hírek, Közélet Egyetlen fa két virága bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva318

Kiállítás állít emléket a 90 éve születt Szécsi Margitnak, és felavatták a Kossuth téren Nagy László emlékkövét is.

Családtagok, barátok, művész- és pályatársak, jelenlegi és közelmúltbeli kerületi vezetők, valamint vendégek sokasága gyűlt össze a Kossuth téren május 28-án, Szécsi Margit költő születésének 90. évfordulóján. A „fényes szelek” nemzedékének kiemelkedő alkotója Pestszentlőrincen született, s gyermekéveit is itt töltötte. Emlékét a Kossuth téren mellszobor őrzi. A Tomory Lajos Múzeum – a költő élete és munkássága előtt tisztelegve – A látható ember címmel kamarakiállítást rendezett. E kiállítás-megnyitó szolgált alkalmul az pálya- és házastárs, Nagy László emlékkövének ünnepélyes felavatására is.

A rendezvényt Heilauf Zsuzsanna, a Tomory Lajos Múzeum igazgatója nyitotta meg, aki üdvözölte a résztvevőket, elöljáróban a családtagokat: Nagy Andrást, Szécsi Margit és Nagy László fiát, a kiállítás megrendezésének kezdeményezőjét; Ágh István költőt, Nagy László öccsét; Szélig Ferencet, Szécsi Margit testvérét. Elfogadta a meghívást Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke, Pálfy Margit színművész, Szécsi Margit költeményeinek hűséges tolmácsolója; a kerületünkben élő Vasy Géza irodalomtörténész, az Írószövetség elnökségi tagja; Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum nyugalmazott igazgatója, Kő Pál szobrászművész. Köszöntötte Kéthelyi Mátyás irodavezetőt s valamennyi megjelent érdeklődőt. De köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik lehetőséget és segítséget nyújtottak a rendezvény létrejöttéhez.

Ezt követően – a Nagy László-szobornál – Mohai Gábor előadóművész tolmácsolásában hallgathattuk meg a költő Gyümölcsoltó című versét. Galgóczy Zoltán alpolgármester megemlékező köszöntőjében a költő életéből villantott föl képeket, bemutatva munkásságának kiemelkedő állomásait. Megemlítve azt is, hogy az emlékkő elkészítésére Kurdi János tett javaslatot még 2017 őszén.

Az ünnepélyesen fölavatott műalkotáson a költő egyik legismertebb versidézete olvasható: „Műveld a csodát, ne magyarázd”.

Az emlékkő leleplezését követően a vendégek átsétáltak a Pavilon Galéria épülete elé, ahol Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Napló főszerkesztője kiállítás-megnyitó beszédében elevenítette föl Szécsi Margit alakját, hosszasan méltatva személyisége értékeit, költészetének „kozmikus” voltát. A költőt, akit „származása, életkörülményei, kora jóval inkább a porszemek közé és porszemsorsra kényszerítették volna, nem pedig kozmikus építkezésre”. Ám a benne rejlő erő s a szülői szeretet „igen hamar szárnyakat növeszt a szegénységből.” Személyes élete fölé a „kezdettől odaemelte az ember és a haza fogalmait”.

Lelkiismerete és tehetsége hazájáért és Európáért egyaránt kiáltott: áthatva és vezérelve nemzedékének lendületétől. Ezt tanulta meg életének állomásain ugyanúgy, mint Felsőiszkázon, anyósától és apósától, erre ismert rá Nagy László „bajvívó erejében is”. E mindkettőjüket alakító és formáló erő tükrében ismernek valóban egymásra, és ebbe szeretnek bele halhatatlanul, közös életük végéig.

bp18.hu, Dz. J.

Pin It

Kapcsolódó

Hozzászólások letiltva