Tündér Lala, Legyél te is Bonca!, Palacsintás király – a magyar televíziózás történetének máig gyakran ismételt sikerei. Ez mind-mind annak a Katkics Ilona filmrendezőnek az alkotása, akit Pestszentimréért díjjal tüntetett ki a Széky társaság.
– Csodálatos dolog volt gyerekekkel és gyerekeknek dolgozni annyi éven át. Az az egy szomorít el, hogy ma nem készülnek már filmek ennek a korosztálynak – mondta a Városképnek Katkics Ilona Balázs Béla-díjas filmrendező, akit november 5-i közgyűlésén Pestszentimréért díjjal tüntetett ki a Dr. Széky Endre Pestszentimre Történeti Társaság.
Imréről indult
Katkics Ilona nem filmesnek készült, pedagógiai érdeklődésére tekintettel azonban nem meglepő, hogy később gyerekeknek és fiataloknak kezdett filmeket készíteni, ráadásul olyan alkotásokat, amelyeket a mai középgenerációs felnőttek is szívesen néznek meg újra és újra. Budapesten született, de pár éves korában a család Pestszentimrére költözött. Itt végezte el később a polgári iskolát, innen járt be vonattal a középiskolába, és innen indult el egy hosszú külföldi útra is.
– A háború után lehetőség volt arra, hogy fiatalok ösztöndíjjal Moszkvába menjenek különböző egyetemekre tanulni. Bár eredetileg tanítónak készültem, ami az akkori jogi környezet miatt számomra lehetetlen volt, ezt jó lehetőségnek tekintettem. A filmes képzést választottam – mesélte
Mészáros Mártával, Tóth Jánossal és több más később sikeres filmes alkotóval végzett egy iskolában, hazatérve pedig hamar beindult a pályafutása.
– Remény volt arra, hogy a Pannónia Filmstúdió mellett létrejön egy gyermekfilmes stúdió is. Ez nem vált valóra. Viszont elkezdett szerveződni a Magyar Televízió, ahova kifejezetten fiatal alkotókat hívtak, köztük engem is. 1956. augusztus 15-től, tehát az első pillanatoktól voltam tagja az MTV-nek.
Nem becsülték, de szerették
Munkája a híradónál kezdődött, majd egyre több feladat adódott kulturális területen is.
– Elődeink, mestereink nem voltak, tanulmányútra nem küldtek, így a szakmát lépésről lépésre, magunk voltunk kénytelenek megtanulni – emlékezett vissza a rendező. – Tanultuk a technikát, a díszleteket a folyosón építettük, de haladtunk, dolgoztunk.
Amint a televízión belül létrejöttek az egy-egy területre koncentráló szerkesztőségek, Katkics Ilona elérkezettnek látta az időt, hogy megvalósítsa eredeti tervét, és rendezőként gyerekeknek, gyerekekért dolgozzon. Egész estés filmek, tévéjátékok, ismeretterjesztő sorozatok kerültek ki a keze alól.
– Akkoriban a gyermekfilm nem volt megbecsült műfaj, legalábbis a kritika fanyalgással fogadta. Én azonban örömmel csináltam. Nekünk, alkotóknak, az volt a célunk, hogy a gyerekek életére jellemző élethelyzetek megértésével és feldolgozásával segítsük őket a felnőtté válásban. Elkötelezetten dolgoztunk, a gyerekek pedig szerették ezeket a filmeket – árulta el a szakember.
Valamit, amit más nem
Katkics Ilona ma, 90 fölött is aktív. Filmet ugyan már nem rendez, de az egykori kollégák kapcsolattartásában szervezői szerepet vállal.
– Több mint százan vagyunk egykori MTV-sek, akik összejárunk, és közös kulturális programokon veszünk részt. Ezeknek én vagyok az egyik koordinátora – mesélte.
Emellett tervezi egy memoárkötet kiadását is.
– Nem önéletrajzi könyvre gondolok, inkább olyasmire, ami a szakma általam megélt történetét dolgozza fel. Biztosan láttam valamit úgy és akkor, ahogyan és amikor más nem. És talán ez érdekes lehet a következő nemzedékek számára is.
bp18.hu, Kerékgyártó György