In memoriam Nemcsics Antal 1927-2019

Szerző • 2019-07-22 • Hírek, Közélet In memoriam Nemcsics Antal 1927-2019 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva166

Szomorúan értesültünk a hírről, hogy 2019. július 12-én életének 92. évében elhunyt a Pestszentlőrincen élő Dr. Nemcsics Antal színtervező, festőművész, környezettervező, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, a XVIII. kerület díszpolgára. Színország megteremtője: külön figyelmet fordított arra, hogy a színek közötti összefüggéseket ne csak matematikai formulákban, hanem a hétköznapi ember számára is közérthető módon, a művészet nyelvén mondja el. 2019. július 31-én 12.15-kor a Pestszentlőrinci temetőben vesznek végső búcsút tőle. Olvassák el Szabó Zsófia Lilla, művészettörténész megemlékező írását!

Nemcsics Antal 1927. június 9-én született Pápán. Már egészen fiatal korában felfedezte a szín emberre és annak környezetére gyakorolt hatását. Kezdetektől az volt a vágya, hogy a színekkel szebbé, emberibbé, lakhatóbbá tegye világunkat.

1950-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola freskó osztályán diplomázott. 1951-ben feleségül vette volt évfolyamtársát, Takács Magdolna festőművészt. Három fiúgyermekük született. A főiskola elvégzése után egyre több tájképet, csendéletet, portrét és figurális kompozíciót festett, melyek hazai és külföldi kiállításokon egyaránt szerepeltek. Természetelvű képei lehetőséget adtak a színekkel kapcsolatos észrevételeinek pontosítására, illetve a tudományosan megfogalmazott törvényszerűségek igazolására. Első nagy nemzetközi elismerését, a Giorgione-díjat 1963-ban az olaszországi Castelfranco Venetoban nyerte el a helyszínen festett temperaképével.

Az ötvenes évektől folyamatosan kapott megbízásokat a háborúban megrongálódott templomok képzőművészeti dekorációinak elkészítésére. Élete során összesen 113 templombelső színkialakítását végezte el. Első munkái közé tartozik a pestszentlőrinci Fogaras utcai ferences kápolna, melynek 1951-ben szekkóval díszítette falait. Egyházművészeti munkásságáért a Vatikáni Államtitkárságtól 1983-ban kapott kitüntetést.

Művészeti alkotótevékenységének elméleti hátterét nemzetközileg is elismert tudományos munkássága adta, amely a színhez és a színes környezettervezéshez kapcsolódik. Kidolgozta a harmóniaküszöbökre épülő, nemzetközileg elfogadott Coloroid színrendszert, a Színpreferencia indexszám rendszert, a Komplex színharmónia-elméletet, és a Színdinamikai környezetelméletet.

Színekkel kapcsolatos kísérleteit a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóival végezte, ahol 1951-től 50 éven keresztül több építészgenerációt tanított színdinamikai ismeretekre. Több mint 300 könyve, tudományos cikke jelent meg a témában, számos nemzetközi konferencián tartott színelméleti előadást, s több mint 26 különböző nemzetközi tudományos szervezet elnöke, alelnöke vagy tagja volt.

Kutatásainak eredményeit templomok, közintézmények, egyéb ipari és közlekedési létesítmények, valamint egész városképi együttesek színterveinek létrehozásában alkalmazta. 1982-ben a Budai várnegyed színdinamikai tervét dolgozta ki, melyért nemzetközi színtervezési I. díjban részesítették. Budapest XVIII. kerületében a Ferihegyi repülőtér mellett több lakótelep színekkel való felélesztése fűződik nevéhez. 1998-ban alkotta meg az Alacskai úti lakótelep színdinamikai tervét, majd 2008-ban a Szent Lőrinc-lakótelep, illetve 2010-ben a Havanna-lakótelep egy-egy épülete újult meg az ő színtervei alapján.

A nyolcvanas évektől külön figyelmet fordított arra, hogy a színek közötti összefüggéseket ne csak matematikai formulákban, hanem a hétköznapi ember számára is közérthető módon, a művészet nyelvén mondja el. Létrehozta Színország kapuját, egy 100 db elektromotorral működtetett coloroid színeket megjelenítő mobilt, illetve a Colorium elnevezésű objektet, a Coloroid színrendszer 12 méteres modelljét. Mindkettő szerepelt a 42. velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén.

1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét, majd 2006-ban Tisztikeresztjét. Budapest XVIII. kerülete 1996-ban választotta díszpolgárává.

Nemcsics Antal felbecsülhetetlen életműve mögött egy végtelenül szerény ember rejtőzött, akinek embersége, hivatástudata valamint mély hite példaként állhat mindannyiunk előtt. Munkája iránti szeretetéről árulkodott, hogy még utolsó éveiben is gyermeki örömmel mesélt színekkel kapcsolatos felfedezéseiről. Műtermében olyan különleges szépség és harmónia fogadta az oda belépőt, amely sűrített tapasztalata volt mindannak, amit országos és nemzetközi szinten létrehozott. Vágya, hogy a színekkel szebbé, emberibbé tegye világunkat, teljesült: városnegyedeink, közintézményeink és templomaink közvetítik nap mint nap a színek megújító erejét.

“Színországba való utazás nemcsak egy ismerős és mégis ismeretlen világba vezet, hanem az alkotással, sőt minden alkotó prototípusával, magával az Alkotóval ismertet meg.” – Nemcsics Antal

Szabó Zsófia Lilla, művészettörténész

Pin It

Kapcsolódó

Hozzászólások letiltva