Lőszergyárból lakótelep

Szerző • 2017-09-24 • Hírek, Kultúra Lőszergyárból lakótelep bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva1940

Erős közösséget alkotnak az Állami lakótelep egykori lakói: évente összegyűlnek, hogy a régi időkre emlékezzenek (idén immár tizedik alkalommal találkozhatnak egymással szeptember 26-án a Kondor Béla Közösségi Házban.). A lakótelep múltja egyébként sokkal régebbre nyúlik vissza annál, hogy a legidősebb élő lakó is mindent fel tudna idézni, ezét segítünk egy kicsit – nekik is, az olvasónak is.

A mai Havanna lakótelep területén létesített hajdani Állami lakótelep helyén először az 1916-ban alapított Magyar Lőszergyár épült fel.

„Az új gyár egy lőszergyártási szabadalom kihasználását veszi fel programjába, és ezen belül olyan lövedékeket is fog produkálni, melyeket a Lipták-gyárban eddig nem állítottak elő”– írta a Pesti Napló 1916. szeptember 1-jei száma.

Az alapítást jóval korábban előkészítették, ugyanis 1916. május 18-án már megvolt a munkafolyamatokra kész ütemterv. Szinte azonnal elindult a gyár építése, október–november folyamán a főépületek elkészültek, és miközben a kapacitás bővítése érdekében tovább folyt az építkezés, a termelést is megkezdték. A lőszergyár napi átlagban több mint ezer munkást foglalkoztatott, és 12–15 ezer lőszert gyártott hetente.

A tervezéskor minden óvintézkedést megtettek a balesetek elkerülésére. Az esetleges tűz gyors eloltásához a telepet behálózó vízvezetéket terveztek, víztornyot építettek. A legmodernebb alacsony nyomású gőzfűtő berendezéssel látták el az üzemépületeket, hogy a szikrák keletkezését ezúton is kiküszöböljék. Az első világháború után a gyár préselt áru és játékszerek előállítását tervezte, azonban a román megszállók teljesen kifosztották a hadianyagüzemet. Amit pedig nem tudtak elvinni, azt annyira összetörték, hogy teljesen hasznavehetetlen legyen.

Állami lakótelepiek tizedik baráti találkozója
A Tomory Lajos Múzeum ebben az évben is szeretettel várja az egykori Állami lakótelepen élőket és az érdeklődőket egy közös nosztalgiázásra és beszélgetésre szeptember 26-án (16 órakor regisztráció, 16.30-kor megnyitó) a Kondor Béla Közösségi Házban. A szervezők az ingyenes programra előzetes jelentkezést kérnek a múzeum elérhetőségein ( muzeum@muzeum18ker.hu vagy a 290-1585, 06-20-316-9885).

Az 1920. június 4-én megkötött trianoni békeszerződés után megindult a menekültáradat a korábbi magyar területekről. A menekülőknek fedél kellett a fejük fölé, a vagonlakásokból állandó otthonba kellett juttatni őket. A megoldást keresők hamarosan felfigyeltek a Pest határában, Pestszentlőrinc nagyközség területén álló üres barakkokra…
A lőszergyár vezetősége 1921 júliusában teljesen kicserélődött, majd a céget átnevezték Pestszentlőrinci Lakásépítő Rt.-vé, és a hajdani területén, a majdani Havanna-lakótelep helyén megindult az Állami lakótelep létrehozása.
Az üresen álló gyártelep épületeiben lakásokat alakítottak ki, és új lakóházakat is emelt a Népjóléti Minisztérium, hogy emberhez méltó körülményeket teremtsen a menekülteknek. Először gyors megoldásként a meglévő épületeket alakították át egy- és kétszobás, saját konyhával és angol vécével felszerelt lakásokká. Később a beépítettlen területeken négy és hatlakásos földszintes házakat, és néhány emeletes épületet is felhúztak.

Az új lakások építésének üteméről és a környezet kialakításáról a Pestszentlőrinci Hírlap így számolt be 1928. június 8-án: „Az állam tulajdonát képező Állami lakótelepen a legutolsó két év alatt 300 egyszobás lakás épült… a telepen fásítanak, parkosítanak, sétányt alakítanak ki. Szeretnék megfogni az utakat borító port.”

A 235 épületben, a közel 1400 lakásban a második világháború előtt 8-9 ezer ember élt, általában jobb körülmények között, mint a többi szükséglakótelepeken, mint például a Mária Valérián vagy az Augusztatelepen.

A lakótelep külön világnak számított Pestszentlőrincen, s nem csak azért, mert fallal volt körülkerítve, és este csak kapuőr tudtával lehetett bejutni. Saját iskolája, temploma, kultúrháza, futball-, tenisz- és jégpályája is volt már a két világháború között.

A második világháborúban csak néhány épületet ért bombatalálat, az országos szegénység azonban valamennyi házon meglátszott. Azonban az ötvenes évek végén a lakók a tanács segítségével elkezdték korszerűsíteni a lakásokat, a kamrákból fürdőszobát alakítottak ki. Sőt, két üresen álló grundon még három új házat is felhúztak, immár komfortos lakásokkal. Érdekesség, hogy a telepen sokáig nem neveztek el utcákat, az épületek számot kaptak, s ez a számozás megmaradt egészen a bontásig.

Az 1970-es évek végén megkezdődött a telep felszámolása, a Havanna-lakótelep építése. Új épületek és középületek, új lakók, új életforma alakult a régi helyén, az egykori Állami lakótelepre ma már csak a római katolikus és az unitárius templom épülete emlékeztet, ezért is tartják fontosnak az egykori lakosok az évenkénti találkozó megtartását, aminek mindig nagy sikere van.

bp18.hu, Fülep Erzsébet

Pin It

Kapcsolódó

Hozzászólások letiltva