Nádasdi Mihály: A művészetek Noéja

Szerző • 2014-07-11 • Könnyű, Kultúra, Művészet, Programok Nádasdi Mihály: A művészetek Noéja bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva2471

Ahogy Noé a bajba jutott állatoknak, úgy Nádasdi Mihály szobrászmester a művészeteknek nyújtott menedéket az általa épített bárkán. Igaz, több mint tíz év telt el azóta, hogy a Batthyány tér előtti Duna szakaszon ringott a kis „csákóhajó”, azaz a Művészetek Bárkája, mégis sokan emlékeznek a nem mindennapi alkotásra. Bár a hajó már nincsen meg, a mester továbbra is szorgalmasan igyekszik megmenteni a művészeti alkotásokat, helyt adva nekik saját galériájában.

„Hiszek abban, hogy mindeni születik valamire”

267204_398635956921431_922601257_n

Mikor találkozott először a szobrászat élményével?

Drámaian indult a pályám. 9 évesen még nem tudtam, hogy Ferenc József valójában ki volt, de találtam róla egy szobrot nagyapám íróasztalán, ami nagyon megtetszett. Megmintáztam…abból az őszi eső által megáztatott agyagból, amit papám a kőszén közül tett ki a diófa mellé. Nagy örömmel vittem be a szobrocskát az iskolába, hogy eldicsekedjek vele a tanáraimnak. Aztán az akkori igazgatónak ez – politikai okokból – egyáltalán nem tetszett, ezért kirángatott az iskola elé, és összetaposta a szobromat. Ezzel a megszégyenítéssel indult a szobrászati pályám.

Nem vette el a kedvét?

Nem, mert lett bennem egy „csak azért is” érzés. Volt egy nagyon kedves rajztanárom, aki felkarolt és folyamatosan rajzversenyekre küldte a munkáimat. Aztán egyszer csak díszítőszobrász lettem.

Nádasdy Mihály galériája (XVIII. Teleki u. 26/b) Hincz Gyula grafikáival

Meg tudott élni belőle?

Működött akkoriban egy művészeti export cég akiknek dolgozhattam. A megrendelések közel tíz évig biztosították, hogy a munkáim bejárják a világot Amerikától egészen Japánig. Világszínvonalon kellett dolgozni, ezért rengeteget tanultam belőle. Utána pedig kimentem Svájcba szerencsét próbálni.

Meddig élt Svájcban?

20 évet éltem kint, ahol az egyik ott élő barátommal vezettem egy galériát. Mivel a lányomat felvették a budapesti Balettintézetbe, hazajöttem. Mivel imádtam gyerekkoromban a 18. kerületben élni, értelem szerűen ugyanide jöttem vissza.

43_0

Aztán kivételesen újszerűt alkotott… Mi is az a „papírhajó”?

A „papírhajó” egy 15 tonnás csákó-hajócska. Szerettem volna egy galériát a belvárosban, de túl drága lett volna. Inkább építettem egy úszó térplasztikát, amit Művészetek Bárkájának neveztem el. A külsejét eladtam reklámfelületként az újságoknak, így tényleg olyan hatást keltett, mint ha papírból hajtogatták volna. Ez az alkotás aztán csomó kiállításnak adott otthont, a reklámból befolyó összeg pedig fedezte a művészek költségeit.

A 18. kerületi házában végül saját galériát nyitott…

A Fehéren Feketén Galerie már öt éve működik a Teleki Pál utca 26/b szám alatt. Szinte kéthetente vannak kiállításaink. Hála Istennek, az Önkormányzat segítségével minden hónapban egy nagyon népszerű Jazz klubot tudunk üzemeltetni. Heti szinten pedig egy bárki számára nyitott kerámia kurzust csinálunk.

994201_398621593589534_1713965504_n

Milyen rendezvényt láthatunk még a közeljövőben?

Jelenleg az Uborkaszezon című kiállításunk tekinthető meg a galériában. Illetve szeptember utolsó hetének szombatján – immáron ötödik alkalommal –  kerül megrendezésre a Kerítéskiállitás, melynek mottója; „a kerítések nem elválasztanak, hanem összekötnek bennünket.” Ilyenkor több helyről érkeznek művészek, zenészek hogy megtöltsük a Teleki utcát képzőművészeti alkotásokkal. Egy nagyon jópofa kis rendezvény, amely este egy utcabállal zárul.

547827_704319872929391_775728514_n

Pin It

Kapcsolódó

Hozzászólások letiltva