Nincs olyan kerületi esemény vagy ünnepség, ahol ne lépnének fel a világhírű Botafogo táncegyüttes tagjai. Újszerű és egyedi gondolatok a világról és a táncról…
Dalotti Tibor alapító művészeti vezető tánckara a fennállás közel 30 éve alatt számos díjat, elismerést gyűjtött be. Horváth Gábor már tinédzser kora óta, nagy sikerrel táncol Botafogo csapatban. S bár a műfajból eredően nem tartozik a fiatalok közé, elkél a 13 éves rutin és versenytapasztalat a táncosok között.
A világbajnok táncos a hitvallásáról és a tánc szeretetétől mesélt.
Mióta táncolsz?
Elég sok olyan sportot kipróbáltam a testvéreimmel együtt, mint az úszás, a tájékozódási futás, vagy a sportlövészet. Aztán egy napon édesanyám azon töprengett, mit tudnánk szombaton csinálni, és a testvéreimmel elmentünk közösen táncolni. Így 7 éves korom óta foglalkozom a tánccal. Itt találkoztam a társastánccal, a jazzbalettel. Aztán a Botafogo táncegyütteshez kerültem, és a latin-amerikai versenytáncokkal kezdtem formációban versenyezni. Később elkezdtem az egyéni táncolást, ahol párok versenyeznek egymással. Ezt a kettőt a mai napig csinálom.
Miért a Botafogót választottad?
Ahová jártunk tánciskolába, rendszeresen szerveztek táncversenyeket. Egy ilyen verseny alkalmával zsűritagként szerepelt Dalotti Tibor, a Botafogo vezetője. A vezető koreográfus felfigyelt az együtt táncoló bátyámra és nővéremre, majd meghívta őket az utánpótlás csapatba. Körülbelül fél évre rá követtem a testvéreimet, és azóta, immár 13 éve folyamatosan itt táncolok.
Fiatalnak vagy öregnek számítasz?
27 éves vagyok, ezért itt a tinédzserek között már nem számítok fiatalnak. De legalább vagyunk páran, mondhatni „régebbi arcok”, akik átörökítjük a régi értékeket. Van bennünk már pár koreográfia, így segíteni tudjuk a fiatalok munkáját.
Mi a Botafogo titka?
Mi nem a klasszikus értelemben vett táncklub vagyunk, ahol lejönnek, befizetik a havi díjat majd nyomják a táncot, mint egy sportot. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a belső értékekre, a csapatszellemre, a tánc művészeti értékeire. Tibor személyisége és látásmódja pedig nagyon sokat számít a csoport életében.
Többek között showtánc Európa- és világbajnokok is vagytok.
Nagyon büszkék vagyunk az eredményekre, de őszintén szólva minket nem a díj érdekel, hanem az, hogy csodálatosat alkossunk és fantasztikusan érezzük magunkat a produkcióban. Talán ez az a belső erő, amit később a közönség és a nemzetközi zsűri is értékel. A látványtánc és a showtánc versenyek inkább a színházi előadásra hajaznak, a verseny pedig olyan, mint egy nagy vásár, ahol mindenki eladja magát.
Vannak kiemelkedő országok, akikre érdemes odafigyelni egy ilyen versenyen?
A műfaj sokszínűsége miatt a showtáncban és látványtáncban nincsen domináns ország. Érdekes, de a latin-amerikai versenytáncban az oroszok nagyon erősek, elsősorban a balett-alapok miatt. Formációban az oroszok mellett a fehéroroszok és a németek kiemelkedőek, ők mindig ott vannak a döntőkben.
Mivel nyert a botafogo?
Szívvel. A Botafogo koreográfiája, zenéje és ruhája együttesen volt üde színfolt. Tibor nem csak összevagdossa, összeollózza a zenéket a koreográfiára, hanem olyan stúdióban készült egyedi művekről beszélünk, amely utánozhatatlanok. Egyébként konkrétan a világbajnokságot a „Botas de Fuegó” spanyolos flamencós zenére megkomponált koreográfiával nyertük.
Mire készültök most?
Most nem annyira a versenyzésen, sokkal inkább a színpadi szereplésre tettük a hangsúlyt. Rouge címmel augusztusban indul két előadásunk is a Nemzeti Táncszínházban. Erre készülünk keményen a nyári táborunkban.
Meddig folytatod a táncos karriert?
Addig, amíg bele tudok nézni úgy a tükörbe, hogy nem röhögöm el magam. Nem lehet midig olyan fiatal „pálcika” gyereknek maradni. De pár év még bennem van. Viszont, akinek a szíve a táncé, az soha nem hagyja el…
Lendületbe hozzuk: JÓGA Következő:
A könyvtárban is remekül sikerülhet a vakáció
A szerzőről: Ferencz Róbert
