Vörös Árpád, aki tánccal nevel

Szerző • 2016-09-26 • Hírek, Kultúra Vörös Árpád, aki tánccal nevel bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva847

Ha felmérés készülne a kerület legismertebb embereiről, akkor gyaníthatóan az élmezőnyben végezne Vörös Árpád, pedig ő néhány évtizede még azt sem tudta, hogy Pestszentlőrinc és Pestszentimre a térképen van. Negyed évszázad alatt azonban nem csupán otthonra lelt itt, hanem ezrek életét is formálta. Az 50. születésnapjára szervezett júniusi meglepetéspartin kicsinek bizonyult a Rózsa Művelődési Ház. Ő maga a Tébláb.

Ki ne ismerné a Tébláb együttest és annak megálmodóját, Vörös Árpádot? A művészeti iskola alapítója és vezetője betáncolta magát kerületünk életébe. Nyugodtan mondhatjuk, hogy sorsszerűen vált Pestszentlőrinc az otthonává, de ami ma már természetesnek tűnik, az nagyon is véletlenszerűen alakult így.

A történelem közbeszól

Már az is véletlenszerű, ahogy kacskaringós úton a kerületbe jutottam, és hasonló véletlen vezetett a néptánchoz is – mesél a hosszú út kezdetéről Vörös Árpád. – A család ugyanis eredetileg a felvidéki Galánta közelében található Alsószeliben élt, és 1947-ben a Beneš-dekrétumok nyomán került Tolnába, ahonnan éppen akkor telepítették ki a svábokat. Én már csak elbeszélésekből ismerem ezeket a keserves éveket, de egészen megdöbbentő sorsokkal szembesültem.

Szerelem első lépésre

A múlt század 60-as, 70-es évei nem éppen a hagyományápolás időszakaként ismertek.

A népi kultúra akkoriban kimerült a „Jó ebédhez szól a nóta” rádióműsorral, és engem is elsősorban a focizás, a haverokkal csavargás kötött le. Bár rendszeresen jártunk a család otthon maradt tagjaihoz Alsószelibe, sőt hegedültem is, a népi hagyományok nem foglalkoztattak túlzottan. Középiskolásként egy diákszerelem révén kezdtem néptáncolni. Nagyon hamar megéreztem, hogy ez az életem, s bár később a lány eltűnt, a néptánc megmaradt.

A mérnök úr ambíciói

Akkoriban persze csak hobbiként, hiszen mélyépítő üzemmérnökként Szekszárdon már jól fizető „becsületes” állása is lehetett volna.

A szüleim meggyőződését tisztelettudó fiatalként követve lettem műszaki diplomás, ám a szerelem ismét közbeszólt. A lányt az egri tanárképző főiskolára vették fel, és én mentem utána. Otthon megnyugtattam mindenkit, hogy állásom is van, ám állás nem volt, és a kapcsolat hamar véget ért. Nem mertem hazamenni ezzel a szégyennel, ezért Pestre jöttem, és jó ideig a barátaimnál csöveztem.

teblab01_bent

A 80-as években Budapesten már komoly táncházi élet zajlott, Vörös Árpád a csövezés közben rendszeresen találkozott a Muzsikás együttessel és Sebestyén Mártával, ám megélhetést ez még nem biztosított számára, így a Fővárosi Gázművek mérnöke lett.

A felvételkor meggyőztem őket, hogy a vállalatnak éppen rám, nekem pedig rájuk van szükségem, de valójában mindig is tanítani akartam. Őrlődött a lelkem, és a rendszerváltás idején, amikor egy különleges fejlesztésen dolgoztunk, nem bírtam tovább. Nem érdekelt, hogy a töredékéért annak, amennyit akkor a gázműveknél kerestem, de nekem tanítanom kellett, és olyan iskolát kerestem, ahol néptáncot is oktathattam.

A Bókay lett a nyerő

Az Alsószeli–Tolna–Pécs–Szekszárd–Eger útvonalon így jutott el 1990-ben Pestszentlőrincre.

A Bókay Árpád Általános Iskola igazgatójának, Babák Sándornénak nagyon tetszett az ötletem, és ez az egymásra találás vezetett a Téblábhoz. Időközben ugyan matematika-fizika szakon tanári diplomát szereztem, de a néptánc egyre jobban lekötött, így a táncművészeti főiskolán is lediplomáztam. Két év után már ott tartottunk, hogy televíziós fellépéseink is voltak, majd a tanítványaim rábeszélésének engedve beneveztünk a Ki mit tud?-ra. Ám akkor még nevünk sem volt. Éppen a nevezési lapot töltöttem ki, amikor arra gondoltam, mit fogunk mi téblábolni egy ilyen rangos rendezvényen…

Csapatépítés gyerekekkel, szülőkkel

Így született meg az együttes elnevezése, amely azért is találó, mert a keresztapa legfőbb célja nem az, hogy sikeres táncosokat neveljen, hanem hogy csetlő-botló tanítványai boldog emberré váljanak. Vörös Árpád legnagyobb sikere az, hogy nem csupán az apróságokra van hatással, hanem a szüleikre is. Így alakult meg a TSZCS, azaz a Tébláb Szülői Csoport, majd amikor a gyereklétszám már százötven fölé emelkedett, létrehozták a Tébláb Alapfokú Művészetoktatási Intézményt, amely már szervezetileg is komoly kereteket biztosít az ifjú táncosok neveléséhez.

teblab01_bent

Egy nemzetközileg elfogadott pedagógiai program alapján tanítanak mintegy négyszáz gyermeket, illetve fiatalt, hattól huszonkét éves korig.

A tánciskola sokkal többről szól annál, hogy hová utazhat valaki. Akik nálunk tanulnak, értik és érzik, hogy mivel rendelkezünk itt a Kárpát-medencében. A tánc eszköz a neveléshez, tisztelik ezt a kultúrát, és nyitottak mások kultúrájára is. Nem az a lényeg, hogy hol milyen érmeket, okleveleket kapunk, hanem hogy együtt vagyunk, és együtt érezzük jól magunkat. Nagyon sok tanítványom dolgozik profi táncosként a világ különböző országaiban, ám még többen vannak, akiknek a tánc a hobbija lett, egészen más pályán indultak el, de a Tébláb-szellemiséget azóta is őrzik.

Belgiumtól Indiáig

Megközelítőleg is nehéz megmondani, hogy a több mint 25 év során mennyi tanítványa volt az idén Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre díjjal kitüntetett pedagógusnak, akit még az elismerésnél is nagyobb meglepetés ért júniusban az 50. születésnapján.

A hagyományok szerint a tanév végén a TSZCS-nél tartunk egy évzárót. Most is arra készültem, amikor is a Rózsa Művelődési Házba érkezve több mint kétszázan fogadtak. Fantasztikus meglepetésbulit szerveztek, Belgiumtól Indiáig kaptam videoüzeneteket. Azt kívánom mindenkinek, hogy éljen meg ilyen pillanatokat…

Pin It

Kapcsolódó

Hozzászólások letiltva